A pulmonalis hipertónia az. A belgyógyászat alapjai 1.

Újdonságok a pulmonális artériás hipertónia kezelésében Metaanalízis igazolja a szerek túlélést javító hatását.

A PAH továbbra is súlyos, progresszív kórkép alacsony túléléssel, de a három alapvető gyógyszerosztály mindegyike tartogat új szereket a közeljövőre. A számos új készítmény mutatja, hogy jelentős kutatások zajlanak a pulmonális hipertónia területén, s hogy ez a kutatómunka eddig feltárat­lan tudományos információkkal és a betegek jobb kezelésével kecsegtet. Karlócai Kristóf Pulmonális hipertóniáról PH akkor beszélhetünk, ha a tüdőartériákban a jobbszív-katéterezéssel mért átlagnyomás 25 Hgmm fölé emelkedik.

Ilyen értékek mai is­mereteink szerint terhelés hatására egészségeseknél is előfordulhatnak, de legtöbbször kóros állapotot jeleznek: a tüdőerek falának megvastagodása vagy a a pulmonalis hipertónia az értónus állhat a hátte­rükben.

Az egészségesek és a sportolók kis­vérköri keringését számos tanulmány vizsgálta, és jelenleg is zajlik a normál értékek keresése. Nincs ma egységes kép a terhelésre adott fiziológiás válasz mértékéről, de a nyugalmi körülmé­nyek közötti nyomásemelkedést jól fel tudjuk használni a diagnosztikában. Amikor a tüdőartériák hipertóniá­ja a pulmonalis hipertónia az tüdő vénás oldalán kialakult nyo­másemelkedés kompenzálása, a szük­séges transzpulmonális gradiens fenntartása érdekében jön létre, a pulmonalis hipertónia az be­tegséget posztkapilláris PH-nak nevez­zük.

Ennek mechanizmusát a terápiás következtetések miatt is el kell különí­teni a csak artériás oldalon észlelhető artériabetegségtől. Jobbszív-katétere­zéssel meghatározhatjuk az ún. A PH 15 Hgmm-es érték fölött posztkapilláris, 12 Hgmm alatt prekapilláris, a ket­tő közötti átmeneti zónával. A posztkapilláris PH hátterében leggyakrab­ban szívelégtelenség, esetleg a mitrális billentyű szűkülete áll.

A prekapilláris PH hátterében hipoxiás tüdőbetegségek COPD, intersticiális betegségek, fibróziskrónikus tüdőembóliás PH és ritkább állapo­tok állnak, de lehet önálló tüdőarté­riás betegség is, amit pulmonális ar­tériás hipertóniának PAH hívunk. A PAH előfordulhat családi halmozó­dásban, társulhat bizonyos fogyasztó­szerek szedéséhez, kötőszöveti beteg­séghez, HIV-fertőzéshez, krónikus májbetegség miatti portális hipertó­niához, veleszületett szívbetegség­hez, skisztoszomiázishoz, krónikus hemolitikus anémiához, illetve lehet újszülöttkori eredetű.

A PAH hátte­rében jelentős érelváltozások, a köze­pes méretű artériák falának megvas­tagodása állnak, és a megvastagodás mindhárom érfalrétegre kiterjed. A pontos diagnózis sokféle vizsgá­latot igényel, hogy a fenti csoportok­ba a beteget be tudjuk sorolni. Ezeket a vizsgálatokat PAH-centrumokban lehet elvégezni, mert értékelésük­höz a ritka betegségben való jártas­ság szükséges.

Különösen sok bukta­tója lehet az invazív nyomásmérésnek. Ugyancsak a centrumok tudnak op­timális terápiát javasolni a beteg­nek, közéjük tartoznak a nagy hatá­sú, kb. A specifikus pulmonális vazodilatátorok aránylag friss, a kezelésben jelentős hatású szerek.

A szájon át szedhető készítmények száma ez idő alatt növekedett, a terápiás válasz­ték szélesedésével egyre több beteg­nek jelenthetnek kevesebb panas­szal, nagyobb terhelhetőséggel, ritkább kórházi felvétellel, jobb prognózissal járó életet. Meg kell azonban keres­ni a pulmonális hipertóniások közül azokat, akiknél az artériás komponens a döntő PAHakiknél a gyógysze­res vazodilatáció sem keringésromlást nem hoz létre, sem a hipoxiát nem sú­lyosbítja, akiknél tehát ezeket a készít­ményeket jó eredménnyel alkalmazhatjuk.

Jelenlegi és új kezelések A véletlen besorolásos vizsgálatok leg­gyakoribb primer végpontja a funkcionális állapot, illetve a klinikai romlás ideje, és csak újabban, hosszabb távú vizsgálatokban használják a túlélést. Ennek elsőrendű oka a betegek ala­csony száma: nagy túlélésvizsgálatokat nehéz megszervezni.

Pulmonális artériás hipertónia

A jelenlegi ke­zelések eredményességét legjobban egy a pulmonalis hipertónia az szemlélteti. A es metaanalízis csaknem mindegyik vizsgálatában a kezelt betegek jártak jól az irodalmi hivatkozások az eredeti cikkben találhatók meg Ezen adatok birtokában adjuk ma a betegeknek a bevezetett pulmonális vazodilatátor szereket. A terápiás si­kerek ellenére azonban a PAH ma is progresszív, súlyos betegség.

A modern terápiák korában is elmarad a betegek túlélése az NIH-regiszter alapján becsült túléléstől A pulmonális hipertónia a gyógy­szerkutatás egyik forrongó területe, ahol évről évre számos új molekula vizsgálata zajlik, nemritkán kudarccal, de szerencsére néhány esetben egészen a klinikai bevezetésig tartó sikerrel.

Pulmonális hipertónia: magas vérnyomás a tüdőerekben

Így nemcsak a mai, hanem a jövőbeli betegeket is reménnyel töltheti el a nagy kutatási aktivitás. A PAH gyógyszereinek hatásmechanizmusa A PAH nem homogén csoport, de a patogenezisben sok hasonló vo­nást fedezhetünk fel az egyes al­csoportok között. A pulmonális erek vazokonstrikciója és átépülése remodelling genetikai okok, gyulla­dás és a Ca-jelátvitel változása miatt alakul ki.

Felbomlik az egyensúly a vazokonstriktív és a vazorelaxációs tényezők között. A mai klinikai gyakorlatban alkal­mazott szerek hatásmechanizmusuk szerint három fő csoportba sorolhatók. Az endotelinreceptor-gátlók ERA a nagy vazokonstriktor aktivi­tású endotelin hatását függesztik fel. A prosztaciklin úton ható szerek közé soroljuk a prosztanoid készítményeket, tehát az endoteliális sejtek által termelt hatékony vazodilatátorokat és az IP re­ceptor agonistáit.

Mindhárom mechanizmus készít­ményeit felhasználjuk a mai klinikai gyakorlatban. A gyógyszerek alkalma­zására négyévente rendeznek WHO-konferenciát, ahol megújítják az ajánlásokat.

Újdonságok a pulmonális artériás hipertónia kezelésében

A legutóbbi konferencia Nizzában volt ban. Az elfogadott kezelési algoritmus továbbra is első­sorban a funkcionális állapot függvé­nyében kínál különböző terápiás erős­ségű gyógyszereket. Közülük néhánynak a piacra kerülé­se hazánkban is még ebben az évben várható. Az új prosztaciklinkészítmény eredményei még közlés alatt állnak, így ez a szer az ajánlásban nem szerepel. A mai ajánlás már magas szinten tar­talmazza a szekvenciális kombinációs kezeléseket, amelyek a betegség prog­ressziója esetén jelentenek igazolt, ha­tékony megoldást, bár súlyos kiindulá­si helyzetben az azonnali kombinációs karkötő magas vérnyomás bianshi is egyre több centrumban al­kalmazzák.

A WHO as nizzai terápiás ajánlása a pulmonális hipertónia kezelésére Foszfodiészterázgátlók A PDE5I csoportban jelenleg itthon két készítmény, a sildenafil és a pulmonalis hipertónia az tadalafil áll rendelkezésre. A tadalafil nem új szer, de hazai elérhetősé­ge csak a közelmúltban valósult meg, ezért újnak számít az orvo­sok és a betegek körében is; óta szerepel a PAH-ajánlásokban. A sildenafiléhoz hasonló a hatásme­chanizmusa, de felezési ideje hos­szabb, így használatának fő terápiás előnye a napi egyszeri vese hipertónia képek, ami elegendő a jó klinikai hatáshoz.

Ezzel a gyógyszerszedési arány jelentősen javul. A tadalafil terápiás eredményességét részletesen vizsgálták. A PHIRST vizsgálatba PAH-beteget vontak be, akik 16 hétig pla­cebót, illetve 2,5 mg, 10 mg, 20 mg vagy 40 mg tadalafilt szedtek; 40 mg-os napi adag mellett a primer végpont, a 6 perces járástávolság szignifikáns, 33 m-es növekedését érték el. Fejfájás, izomfájdalom és kipirulás ritkán jelentkezett. Szintén az NO-csoportba tartozik a riociguat, a szolubilis guanilát-cikláz sGC stimulátora, amelynek hatása NO-hiányban is érvényesül.

A vizs­gálatban 12 hét alatt a 6 perces járás­távolság a 3×2,5 mg-os csoportban szignifikánsan, 30 m-rel nőtt, ami a placebocsoport 6 m-es csökkenését figyelembe véve 36 m-es javulást je­lent.

A leggyakoribb mellékhatás a kb. A vizsgálatban CTEPH-beteg 6 perces járástávolsá­ga 46 m-rel javult a placebóhoz képest 16 hét alatt. A betegek döntő része 3×2,5 mg-os, illetve 3×2 mg-os ada­got tolerált, de volt, aki 3×0,5 mg adag fölé már nem bírt jutni mellékhatások miatt. Krónikus tromboembóliás pulmonális hipertóniában riociguat hatására a 6 perces járástávolság 46 m-rel javult a placebóhoz képest 16 hét alatt.

Módosított ITT analízis. A görbéken a mérésben részt vevő betegek száma szerepel. Endotelinreceptor-gátlók Két gyógyszerünk tartozik ebbe a csoportba: a bosentan és az ambrisentan. Elsősorban a bosentannal van igen széles körű klinikai tapasztalat. Hatékony szer, de ké­nyelmetlenséget jelent a havi kötele­ző transzaminázvizsgálat, amit a nem ritka májkárosító hatás indokol.

Pulmonális hipertónia

Az új szerek közül a legnagyobb vára­kozás az új endotelinreceptor-gátló macitentan bevezetését előzte meg. A szer III. A szöveti penetrációja a bosentanénál jobb, hosszabb a kötődési ideje.

Ezért nem szüksé­ges naponta kétszer szedni, elegen­dő napi egy adag bevétele, ami jobb gyógyszer-adherenciát biztosít.

A betegek csak­nem egyenlő arányban kaptak pla­cebót, illetve naponta egyszer 3 mg vagy 10 mg macitentant. A primer végpontot az alapbetegség romlásá­ig eltelt idő jelentette. A má­sodlagos végpont is több tényezőből állt össze: a 6 perces járástávolság­ból, a funkcionális állapotból, a PAH miatti kórházi felvételből és a bár­mely okú halálozásból. A végponto­kat független bizottság véleményezte, illetve hagyta jóvá. Mellék­hatásként leggyakrabban fejfájás, nazofaringitisz vagy anémia lépett fel.

Az endotelinreceptor-antagonista csoportra jellemző gyakori transzaminázemelkedés a macitentan hatá­sára egyáltalán nem volt észlelhető.

Ezek az adatok reményt adnak arra, hogy klinikai sikereink megszapo­rodnak majd a macitentan bevezeté­se után. Az epoprostenol a legrégebbi és a leg­súlyosabb, NYHA IV-es funkcioná­lis állapotban mindmáig egyedural­kodó készítmény. Adagolása tartós, folyamatos 24×7 vénás perfúziót igényel.

Emellett jelentős kényelmet­lenség, hogy a szert már egynapos újratöltési gyakoriság mellett is hű­teni kell, mert szobahőmérsékleten bomlékony. Hűtés nélkül legalább napi kétszeri friss adag elkészítése szükséges. Az újfajta epoprostenol Veletri hőstabil, és használatával legalább a tasakok folyamatos hű­tésének gondjától megszabadulhat a beteg.

A tartálytöltéssel elegendő hetente egyszer foglalkozni, ami je­lentős könnyebbség az amúgy is ne­hezített sorsú betegeinknek. Alternatív prosztaciklin készítmény a hazánkban egyedi méltányosság­gal elérhető, törzskönyvezett sc. Hatékony szer, de a helyi hasfali mellékhatá­sok gyakoriak.

A pulmonális hypertonia

Orális prosztaciklinek már van­nak a piacon, de stabil hatékonysá­got eddig nem lehetett velük igazol­ni. A selexipag a már publikált II. Összegzés A pulmonális artériás hipertónia mai kezelése hatásos és más-más táma­dáspontú készítményekkel nagyon je­lentős előrelépés a korábbi — 10 évvel ezelőtti — időszakhoz képest. Metaanalízis igazolja a szerek túlélésre gyakorolt kedvező hatását. Elégedett­ségre még sincs okunk, a PAH to­vábbra is súlyos, progresszív kórkép, a túlélés alacsony.

A három alapvető gyógyszerosztály mindegyike tartogat új szereket a közeljövőre.

Milyen betegség a kisvérköri magas vérnyomás?

A hazánk­ban frissen piacra került tadalafil napi egyszeri adagolással is haté­kony. Még nem érhető el a riociguat — ez a hatékony, jól tolerálható, új utakon ható készítmény azért külö­nösen jelentős, mert egyetlen meg­oldása lesz az inoperábilis CTEPH kezelésének. A macitentan igen biz­tató vizsgálatokon van túl, a pulmonalis hipertónia az legújabb vizsgálat primer végpontként morta­litás- és morbiditáscsökkenést igazolt, mellékhatásprofilja igen kedvező, és napi egyszeri adagolással alkalmaz­ható.

A hőstabil epoprostenol ma még a hazai betegek számára nem elérhető, az orális selexipag bizta­tó eredményeit pedig még meg kell erősíteniük a frissen lezárt és egyelő­re publikálatlan III.

Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots.

You need JavaScript enabled to view it. Irodalom: 1. Galié N, Manes A, et al. A meta-analysis of ran­domized controlled trials in pulmonary arterial hypertension. Eur Heart J ;— 2. Humbert M, et al. Circulation ;— 3. Galié N, Corris PA, et al.

Updated treatment algorithm of pulmonary arterial hypertension.