Etiopatogenezis hipertóniában, A tudományos diákkör
Cited By A tanulmány klinikusok számára foglalja össze a hyponatraemiák kóroktanát, diagnosztikáját és kezelését.
A hyponatraemia a leggyakoribb elektrolit-rendellenesség. Patofiziológiai szempontból a hyponatraemiák két fő csoportja különböztethető meg: nem ozmotikus eredetű hypervasopressinaemiás hyponatraemiák hypovolaemiás, hypervolaemiás, euvolaemiás és nem hypervasopressinaemiás hyponatraemiák pseudohyponatraemia, vízmérgezés, cerebrális sóvesztő szindróma.
Etiopatogenezis hipertóniában enyhe hyponatraemiás betegek sokszor tünetmentesek. A súlyos hyponatraemia az életet veszélyeztető központi idegrendszeri tüneteket okozhat.
A hyponatraemiás állapotok kórismézése során figyelemmel vagyunk az extracelluláris folyadék térfogatára, a klinikai tünetekre, a hyponatraemia súlyosságára, kifejlődésének sebességére és tartamára. A hyponatraemia okainak felderítésekor az első feladat a nem hypervasopressinaemiás hyponatraemiák és a hypervasopressinaemiás hyponatraemiák elkülönítése a plazma ozmolalitásának, a vércukornak, a szérumlipidek és -fehérjék szintjének mérésével.
A további differenciáldiagnosztikus ténykedést a vizelet ozmolalitásának, az extracelluláris folyadék térfogatának és a vizelet nátriumkoncentrációjának meghatározása segíti.
Verbalis, J. In: Principles and practice of endocrinology and metabolism. Verbalis J. Principles and practice of endocrinology and metabolism