A magas vérnyomás biológiai hotspotjai
Krónikus vesebetegség posztmenopauzában lévő nőknél November Absztrakt A menopauza a férfiak hónap és a szünetek megszűnés görög szavaiból származik, és a menstruáció végleges megszüntetését jelenti a petefészek aktivitásának elvesztése után. A krónikus vesebetegség CKD a közelmúltban számos vizsgálatban összefüggésbe hozható kardiovaszkuláris eseményekkel. A CKD-s betegek a hagyományos kardiovaszkuláris rizikófaktorok súlyos terheit hordozzák, a nem szokványos kockázati tényezők mellett, mint például a gyulladás és a kalcium és a foszfát rendellenes metabolizmusa.
Ebben a vizsgálatban a CKD és a szív-érrendszeri betegségek CVDvalamint a posztmenopauzális nők osteoporosisának összefüggéseit tárgyaljuk. Kimutatták, hogy az ösztrogén: a csökkenti az 1. Azonban a renin-angiotenzin — aldoszteron rendszer aktiválásának vagy elnyomásának mértéke ösztrogénnel nem tisztázott.
A posztmenopauzában szenvedő nőknél a CVD a leggyakoribb halálozási ok, és számos tényezőt vizsgáltak. A CKD-vel rendelkező posztmenopauzában lévő nőknél a CVD megelőzésének jövőbeli kutatása a vaszkuláris kalcifikáció biológiájára és a csontvesztésre összpontosít. Bevezetés A menopauza a férfiak hónap és a szünetek megszűnés görög szavaiból származik, és a menstruáció végleges megszüntetését jelenti a petefészek aktivitásának elvesztése után.
Klinikailag a menopauza a menstruáció 12 hónapos hiánya. Valójában a menopauzális státusz a normális vesefunkciójú nőknél több mint háromszorosára növeli a szív-érrendszeri betegségek CVD kockázatát. Ezen tényezők mellett számos tanulmány kimutatta, hogy a krónikus vesebetegség CKD szorosan kapcsolódik a CVD eseményekhez.
A közelmúltban kimutatták, hogy a becsült glomeruláris szűrési sebesség GFR csökkenése a fokozott halálozási és CVD-események kockázatával függ a magas vérnyomás biológiai hotspotjai, függetlenül a hagyományos CV-kockázati tényezőktől, a menopauza időtartamától és a metabolikus szindróma jelenlététől.
Idővel ez a csonttömegvesztés osteoporosishoz vezethet, és a kapcsolódó törések súlyos problémát jelentenek a menopauza utáni nőknél. A CKD a CVD felgyorsult progressziójához kapcsolódik, talán azért, mert a CKD-s betegek a hagyományos kardiovaszkuláris rizikófaktorok súlyos terhet jelentenek a nem hagyományos kockázati tényezők mellett, mint például a gyulladás és a kalcium és a foszfát rendellenes metabolizmusa.
Emellett a CKD fokozott oxidatív stresszhez kapcsolódik, 12 amelyről beszámoltak, hogy korrelálnak a szívkoszorúér-betegség kialakulásával a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Bár a CKD kardiovaszkuláris terhelése jól dokumentált, a 3—4. Stádiumú CKD-ben szenvedő betegek esetenként jótékony hatású terápiáját néha kevéssé használják, és dialízisben szenvedő betegeknél ritkán tanulmányozzák.
Az ösztrogén szerepe a CKD-ben A magas vérnyomás a CKD romlásához hozzájáruló számos tényező egyik fő kockázati tényezője, és különösen a magas vérnyomás előfordulási gyakorisága a menopauza utáni arginin hipertónia vélemények gyorsabban nő.
Bár a gyors növekedésért felelős mechanizmus nem teljesen ismert, 17, 18, 19 só fontos szerepet játszik a magas vérnyomásban és a CKD progressziójában, különösen a postmenopausalis nőknél. Korábbi adataink egyértelműen kimutatták, hogy a só érzékenysége fordítottan korrelál a keringő ösztrogének ösztron, ösztradiol és estriol és progeszteron szintjével.
Ez arra enged következtetni, hogy az ösztrogének és a progeszteron szintjének csökkenése és az étrend-nátrium fokozott érzékenysége fontos tényező lehet a postmenopausalis hypertonia kialakulásában. A másik az, hogy a menopauza után közvetlenül előforduló hormonális változások közvetlenül vagy közvetve bizonyos fokig a sóérzékenység növekedéséhez vezethetnek.
Továbbá, a hím Dahl-só érzékeny DS patkányok magas vérnyomásúak voltak, mint a nőstény DS-patkányok, amikor magas étrendi sót kaptak, ami arra utal, hogy az ösztrogén fontos szerepet játszik a vérnyomás BP szabályozásában a női patkányokban. Ezekből a vizsgálatokból a posztmenopauzában lévő nők jelentős nátrium- és BP-asszociációi lehetnek azok a mechanizmusok, amelyek révén a menopauza hatással van a CVD kockázatára.
Korábbi tanulmányunkban a DS-patkányokban a Dahl-só-rezisztens patkányokkal összehasonlítva a DS-patkányokban a vérnyomás és a natriuresis viszonyának tompa vagy anti-natriuretikus eltolódása mutatkozott.
Harrison-Bernard et al. Ezek az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy a szívmódosodás és a glomeruloszklerózis közös elemeket tartalmazhat a patogenezisében.
Kimutatták, hogy az endogén ösztrogének kardiovaszkuláris védőhatásai az endogén vazokonstriktorok, például az angiotenzin Ang II és az értágítók, például a nitrogén-oxid NO modulációján keresztül közvetlen hatással vannak a vérerekre. Emellett szoros kapcsolat áll fenn az ösztrogén és az Ang II között. Kimutatták, hogy az ösztrogén: a csökkenti az Ang 1-es típusú receptorok expresszióját az érrendszerben és a vesékben; B csökkenti az 28, 29 angiotenzin-konvertáló enzim expresszióját és aktivitásátés c az angiotenzinogén szubsztrát a magas vérnyomás biológiai hotspotjai okozza a májból.
Bár a renin-angiotenzin — aldoszteron RAA rendszer aktiválásának vagy elnyomásának mértéke ösztrogénnel nem tisztázott, az RAA és NO rendszerek központi szerepet játszanak a BP szabályozásában és az elektrolit egyensúlyban, és részt vesznek a sóérzékenység jelenségében a az ösztrogén hatása.
Gragasin et al. Ez a kiegészítő hatás fontos szerepet játszhat az ösztrogén ismert ateroszklerotikus hatásában a premenopauzában lévő nőknél, ami hozzájárul a szívkoszorúér-betegség és a szívinfarktus MI alacsonyabb előfordulási gyakoriságához, mint az életkorú férfiaknál.
A vizsgálatot az ösztrogén és az RAA rendszer kapcsolatának tisztázása céljából végeztük el a szív-remodeláció és a nefrosklerózis folyamatában ovariektomizált DS patkányokban MI-vel.
Az Ang-receptor blokkoló ARB beadása csökkentette a BP-t az ovariektomizált patkányokban, függetlenül az ösztrogén-kiegészítéstől. A húgyfehérje-kiválasztás nőtt az ovariektómiával, míg az ösztrogén-kiegészítés és az ARB-kezelés csökkentette. Az ecNOS expressziója csökkent az ovariektomizált patkányokban.
Ezt megváltoztatta az ösztrogén-kiegészítés a szívben, de nem a vesékben, bár az ARB adagolása megfordította az ecNOS-expressziót mind a szívben, mind a vesében. A vese patológiájában ezeknek a fiziológiai paramétereknek ellentétben az ösztrogén-kiegészítés trombotikus mikroangiopátiás elváltozásokat eredményezett a glomerulusokban.
Ezeket a változásokat megfordította az ARB egyidejű alkalmazása. Ebből a tanulmányból a következő munkamegállapodást javasoljuk; 1 az ösztrogén megvédheti a szív-remodeláció kialakulását és a romló szívelégtelenség kialakulását, 2 az ösztrogénpótlás által támogatott mikroangiopátia a vesében trombózis következtében, 3 összességében az ösztrogén-kiegészítés és az RAA-rendszer blokkolása.
Az ösztrogénnek a vesekárosodás előrehaladásával szembeni védekező szerepe mellett az ösztrogén számos más specifikus hatását az alábbiakban ismertették. Az MC-ek lehetnek az ösztrogének célpontja.
Az ösztrogén hatását az ösztrogén receptor ER és az ERβ altípusok közvetítik. Mindkét ER altípus emberi és egér MC-ben expresszálódik. Az ösztrogénre reagáló riporter konstrukciót alkalmazva transzfekciós vizsgálatokban azt is kimutatták, hogy a nukleáris ER transzkripciósan aktív. Ez fontos mechanizmus lehet, amely révén az ösztrogének befolyásolják az ECM forgalmát és védik a diabéteszes a magas vérnyomás biológiai hotspotjai progresszióját.
Vese szöveti tenyészetben az ösztrogének gátolják az I. Típusú kollagének szintézisét. Mivel a glomeruláris extracelluláris mátrix felhalmozódása a vesekárosodás után a glomeruláris elavulás és magas vérnyomás és femoston vesefunkció progresszív elvesztésének előfutója, az ösztrogéneknek a fibrogén citokin által stimulált kollagén IV szintézis gátlásának képessége hozzájárulhat a nők védekező hatásához a progresszió során.
Mivel a mátrix lerakódása és a hegesedés hozzájárul a vesebetegség előrehaladásához, az ösztrogének befolyásolhatják a progresszió sebességét a fibrogén folyamat befolyásolásával. Ez arra utal, hogy az ösztradiol eltolja a mátrix metabolizmus egyensúlyát a mátrix felhalmozódásától és a glomeruloszklerózistól. A folyamatos ösztrogén expozíció védőhatásai jobbak voltak, mint az endogén ösztrogének, amelyek ciklikusan szekretálódnak. A krónikus ösztrogénhiány fázisaiban a glomeruláris funkció és a struktúra romlott, függetlenül attól, hogy milyen időpontokban kezdődött el a glomerulus, és az ezt követő glomeruláris diszfunkció és morfológiai változások nem akadályozhatók meg az ezt követő ösztrogén pótlással.
Az in vivo eredményeket az MC fenotípus tükrözi. Az MC-k ösztrogén-érzékenyek maradnak, ha az ösztrogének folyamatos vagy ciklikus szintjei in vivo és ösztrogén-érzéketlen, beteg sejttípusra fordulnak vissza hosszantartó ösztrogénhiány után.
Egy másik fontos megállapítás, hogy a tamoxifen csökkentette a mikroalbumin kiválasztását, és megakadályozta a glomeruláris szerkezet romlását, bár nem ugyanolyan mértékben, mint a folyamatos ösztrogénpótló terápia. Szívmegállás hipertóniával a megállapításoknak a következményei messze elterjedhetnek, ha hasonló megfigyelések történnek a nőknél, különösen azoknál, akik hajlamosak a CKD kialakulására. Az endotheliális diszfunkció, amely az a magas vérnyomás biológiai hotspotjai szívbetegség egyik fő tényezője, szorosan kapcsolódik a NO-hoz és az oxidatív stresszhez.
Ezen túlmenően lehetséges, hogy az ösztradiol menopauza előtt elrejti az endoteliális diszfunkciót. Azok a nők, akiknek előzménye a preeclampsiás, előfordulhat, hogy az endoteliális diszfunkció következtében magas vérnyomássá válnak, amikor menopauza közeledik.
Kaaja et al. Ezen túlmenően ugyanez a csoport azt is kimutatta, hogy a nőket jelentősen megnövekedett immunreaktív inzulinszint jellemezte, de a preeclamptiás első terhesség után 17 évvel a normoglikémiát.
10 gyógynövény magas vérnyomásra!
Hasonlóképpen, korábbi vizsgálatunkban 45 inzulinrezisztencia volt látható nőknél, akiknek előzménye volt preeclampszia, és ezek a megállapítások több tanulmány is alátámasztották, hogy az inzulinrezisztencia és az ebből eredő hyperinsulinemia okozottan összefügg a magas vérnyomással és a vesekárosodással. Ez közvetve arra utal, hogy a hyperinsulinemia-val rendelkező magas vérnyomású betegek nagyobb mennyiségű vizelet albumint választanak ki.
Úgy véljük, hogy a nefroszklerózis jellege heterogén, és a BP-n kívül más tényezők is szerepet játszanak a nephrosclerosis kialakulásában és progressziójában. A mechanizmus, amellyel az inzulin vesekárosodást okozhat, nem teljesen világos, az inzulin káros hatása az endothel sejtek sérülésére és diszfunkciójára. Emellett a koleszterinszint és a triglicerid szintézis növekedése a hiperinsulinémia következtében előmozdíthatja az érrendszeri sérülést.
A menopauza után tíz-tizenöt évvel a nők elvesztik a CVD kialakulásának alacsonyabb kockázatát, ami a férfiakhoz viszonyítva a posztmenopauzában lévő nőknél a fő morbiditási és halálozási okhoz kapcsolódik. Szekacs et al. Ezt kísérte a kreatinin clearance arányának jelentős növekedése. Ezeket a kedvező hatásokat annak ellenére figyelték meg, hogy a belépéskor már magas vérnyomással kezelték őket. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a hormonpótló kezelés enyhíti a nefropátiát, az átfogó hagyományos nefroprotektív terápia előnyei mellett.
A veseelégtelenség és a szív-érrendszeri összefüggések összefüggése a hipertónia és a cukorbetegség alatti és angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorokkal vagy hormonterápiával kezelt alcsoportok között fennmaradt. Később Shlipak et al. A kiindulási jellemzők módosítása után a HERS szív- és érrendszeri események és a gyógyszerhasználat, a rosszabbodott vesefunkció már nem kapcsolódott a CVD eseményekhez.
Továbbá ugyanez a csoport azt jelentette, hogy a menopauza utáni nők fejlett veseelégtelensége a koszorúér-betegségben szenvedő nők hirtelen szívhalálának független kockázati tényezője, amely egy részlegesen a pangásos szívelégtelenség és az incidens MI kialakulása által közvetített.
Emellett az ösztrogén fokozhatja a dializált trombózis és más kockázatok, például az endometrium rák kialakulásának kockázatát, amelyeket nem vizsgáltak megfelelően.
Jelenleg a hormonpótló terápia nem ajánlott a kialakult koszorúér-betegségben szenvedő és CKD-vel rendelkező posztmenopauzális nőknél. Mint az ösztradiol-progeszteron-helyettesítő kezelés a posztmenopauzában lévő nőknél, valószínű, hogy az androgén-kiegészítéssel az öregedő nőknek nem lenne káros kardiovaszkuláris következménye.
Tekintettel azonban az egyre növekvő kísérleti bizonyítékokra, hogy az androgének elősegítik a CVD és a CKD előmozdítását, az androgén kiegészítést óvatosan kell figyelembe venni.
- Védelmi biológia Absztrakt Az olyan multinacionális megőrzési kezdeményezések, amelyek egy régióban a beruházásokat rangsorolják, mindig a különböző célok között mozgatják a kompromisszumokat.
- Hogyan kell szedni a fenibut magas vérnyomás esetén
- Hipertónia megelőzési tippek
- Kevésbé ismert a kontrollált IOH következménye a kezelt hipertenzív szerekben.
A CKD metabolikus rendellenességeket is okozhat, amelyek felgyorsítják a csontvesztést, mint például a krónikus metabolikus acidózis, a hypogonadism, a hyperparathyreosis és a D-vitamin metabolizmus rendellenességei. E hipotézis szerint az FGF23 kötődése a membrán klotho- és FGF-receptor-ko-receptor komplexhez a szintézis gátlásához vezet. Az októl függetlenül a CKD-ben szenvedő egyéneknél nagyobb a csontritkulás prevalenciája, és nagyobb a klinikai törések kockázata. Annak ellenére, hogy a CKD-ben szenvedő betegeknél az oszteoporózis megnövekedett, a randomizált kísérletek többségében a csontritkulás utáni menopauza utáni nőknél a törések megelőzésére szolgáló farmakológiai hatóanyagok hatékonyságát a magas vérnyomás biológiai hotspotjai.
Mivel az oszteoporózis terápiái tipikusan nem tartalmazzák a CKD-vel rendelkezőket, az oszteoporózis terápia előnyös hatásait még nem kell meghatározni. A CKD több okból is összefügghet az osteoporosis és az osteopenia magasabb előfordulásával. A CKD-vel rendelkező egyének nagyobb valószínűséggel idősebbek, női és D-vitamin hiányosak; megnövekedett PTH szintek; és korábban menopauza kezdetét észlelték.
Emellett aggodalomra ad okot, hogy a vesebetegség maga is az alacsonyabb csont ásványi betegség kockázati tényezője lehet.
Nickolas és mtsai. Ensrud és mtsai. Hasonlóképpen, a magasabb cystatin C koncentrációk függetlenek voltak a csípő törés kockázatával a nők körében. Az epidemiológiai és klinikai adatok következetesen kimutatták, hogy a hormonpótló kezelés a csontvesztés megszűnését és a csontsűrűség javulását eredményezi az oszteoporotikus törés kockázatának csökkenésével.
Az ilyen hosszú távú tanulmányokat nagyon nehéz lenne elvégezni az ESRD populációban, amely ilyen magas halálozási arányt mutatott.
Krónikus vesebetegség posztmenopauzában lévő nőknél - magas vérnyomás-kutatás - Cikkek
A CKD-ben az oszteoporózis vizsgálati csoportja arra a következtetésre jutott, hogy az oszteoporózisos terápiák alkalmazása a CKD-ben szenvedő betegeknél nagyon ellentmondásos, mivel ezek a terápiák a BMD-re és a törések kockázatára nem ismertek. Jamal és mtsai. Az alendronát alkalmazása szintén összefüggésbe hozható a teljes csípő BMD szignifikáns növekedésével a placebóval összehasonlítva.
A nemkívánatos események hasonlóak voltak, függetlenül a vesefunkciótól. Miller és mtsai.
A közelmúltban értékelték a teriparatid rekombináns humán PTH 1—34 76 hatékonyságát a posztmenopauzában lévő osteoporosisban szenvedő nők körében a vesefunkció szintjén. Kimutatták, hogy a teriparatid a lumbális gerinc és a combcsont a magas vérnyomás biológiai hotspotjai BMD-jét hasonló mértékben fokozta, függetlenül az alapszintű vesefunkciótól. A csigolya- és nem csigolyatörések kockázatának csökkenése sem mutatott különbséget az alapszintű vesefunkció szintjén; 1 azonban a teriparatid a megnövekedett húgysav kockázatával társult a közepesen károsodott veseműködésűeknél CrCl 30—49 ml per perc ; és 2 a 2 mg dl —1 kreatininszintű nők kizártak a vizsgálatból.
A raloxifen egy benzotiofén-származék, amely az ER-ekhez kötődik, hogy szelektív ER-modulátorként 77 működjön, és csökkenti az oxidatív stresszt.
A Raloxifen-értékelés többszörös eredményeinek ad hoc elemzésében a posztmenopauzában szenvedő nőknél a raloxifen-kezelés hatékonyságának és biztonságosságának randomizált vizsgálata, Ishani et al.
CrCl-vel, csökkenti a magas vérnyomás biológiai hotspotjai csigolyatörések kockázatát, de nem befolyásolta a nem a magas vérnyomás biológiai hotspotjai kockázatát.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a végstádiumú vesebetegségben szenvedő egyéneknél nagyobb az oszteoporózis előfordulása, valamint a 69, 79, 80 törések fokozott kockázatade a csontbetegség heterogén és nagyfokú a CKD-s betegek körében, 5.
Habár a veseműködőkkel kapcsolatos kockázati tényezőkről és eredményekről sok ismert, a CKDben kevésbé ismert az oszteoporózis. A CKD-5 populációban a csontveszteséget előrejelző tényezők hasonlóak az általános populációhoz, és magukban foglalják a nők nemét, kaukázusi faját, idősebb korát, krónikus betegségét és mozdulatlanságát.
- Városi ökológia Absztrakt A polgári tudományon keresztül történő biológiai nyilvántartás gyakran opportunista jellege taxonómiai, térbeli és időbeli torzításokhoz vezet, amelyek bizonytalanságot adnak a biológiai sokféleség becsléseiben.
- Ami a 3 fokozatú magas vérnyomás 4 kockázatát jelenti
Ezenkívül néhány tanulmány arra utal, hogy a krónikus acidózis és a vesebetegség a csontvesztés kockázatát is növelheti. Bár ismert, hogy a csípőtörés kockázata magas a CKD-5 betegek körében, és hogy a törés a halálozás fokozott kockázatával jár, a csontvesztés szerepe nagyrészt ismeretlen.
A jelenlegi ajánlások azt sugallják, hogy a CKDhez kapcsolódó osteoporosis esetében a kockázati tényező módosítása a legmegfelelőbb kezelési cél. Az, hogy az ESRD populációban a vesebetegségben szenvedő osteodystrophia jelenléte miatt nehéz-e megítélni, hogy ez a BMD-növekedés csökkenti-e a törés hosszú távú kockázatát. Habár a posztmenopauzában lévő nőknél a krónikus hemodialízis során a raloxifen használatára vonatkozó adatok ritkán fordulnak elő, az egyik vizsgálatban megnövekedett csontsűrűség és a csonttörések gyakoriságának csökkenése, valamint a szérum LDL-szintek növekedése tapasztalható.
A raloxifen szintén összefüggésben állt néhány szérum lipid profil markerek javulásával.
Milyen egy természetes erdő?
Ezekhez hasonlóan Ozbasar et al. A közelmúltban jelentették, hogy az orális raloxifne-kezelés 3 hónapra csökkentette a szérum malodialdehid- és NO-szinteket az ESRD krónikus hemodialízis terápiában szenvedő posztmenoupausalis nőkben az oxidatív stressz indexeként. A raloxifen a szérum magas sűrűségű lipoprotein- és trigliceridszintjének javulásával is társult.
Ez a megállapítás fontos következményekkel járhat, mivel az ESRD-ben szenvedő betegek szérum lipid-rendellenességei okoznak összefüggést a hemodialízis alatt álló CVD-vel.
